Tisztelt Látogatók!

 

Alábbiakban a Pécsen (Káptalan utca) 2010. május 22-én nyíló új bányászattörténeti kiállítás forgatókönyvét olvashatják. Egyben tájékoztatjuk Önöket, hogy a pécsi Bányakapitányságon található történeti kiállítás a tavasz folyamán bezárja kapuit, anyaga az új kiállításban nyer elhelyezést.

  

Összeállította: Bircher Erzsébet

A mélyművelésű mecseki bányászat több mint 200 év után mára csak történeti tanulmányokban, s az itt lakók emlékeiben él tovább.

Mindazok, akik az utolsó évtizedekben bányászként aktív résztvevői voltak ennek a történetnek, tudják, a mecseki bányákban dolgozni nehéz és embert próbáló feladat volt. A bányászat Pécs és Komló, ill. Dél-Dunántúl fejlődését, gazdasági lehetőségeit is sok vonatkozásban meghatározta. Az új lakások ezrei mellett művelődési házak, sportlétesítmények, utak, közművek épültek a bányák jóvoltából. A bányák támogatása érezhető volt a régió kulturális életében és az egészségügyi ellátásban is. 

A mélyművelésű bányák bezárásával eltűnni látszik egy sajátos szaktudás, munkakultúra, a közösségi élet csak a bányászokra jellemző formája.

Kiállításunk nekik kíván emléket állítani.

Tisztelet a bányászoknak !   

Háttér: Bányász ( rézdombormű )

I. terem: Mecseki szénbányászat

A Mecsek Magyarország geológiailag legösszetettebb hegysége.Felépítésben szinte valamennyi földtani időszak kőzetei képviselve vannak. A mecseki bányászat története a fellelt régészeti leletanyagból rekonstruálható   Ezek szerint a kő, a festék, az agyag, a fémek, és a mész bányászata jelentette a történeti előzményeit újkorban elindult szén- és az alig félévszázados uránbányászatnak.  

Az őskőkorból kevés és bizonytalan olyan leletanyagot ismerünk, amely a bányászra utalt volna. Jelentős változást a késői neolitikum hozott. Az ún. lengyeli kultúra népessége már biztosan bányászkodott. Településeik - Pécsvárad, Zengővárkony - a nyersanyag lelőhelyek mellett voltak találhatók. Magyarország egyetlen feltárt csiszolt kőeszköz bányahelyét is itt találták meg: a Kisújbánya határában található Szamárhegyen.

·                    mecseki átnézeti földalatti térkép, nagyítás másolat

·                    Ősgyík lábnyom

·                    Megkövesedett fatörzs

·                    Cadamitas stephanceras / lábasfejű/ középső-jura

·                    Ammonites (jura )

Magyarázó szöveg :

A medence két jelentős bányászata a szén és az urán bányászata volt. Az egész medence szénvagyonát egy 1947-ben kiadott tanulmány igen jelentősnek ítélte: akkor úgy vélték, hogy a komlói, az északi és a déli vonulattal együtt összesen 100 millió tonna körül mozog. A megkutatott, vagy részben megkutatott területekkel együtt ma 500 millió tonna szénre becsülik a teljes szénvagyont. A Mecsekben található az ország egyetlen kokszolható fekete szene. A mecseki szénmedencéből az eddig lefejtett szén tömege kb. 220- 240 millió tonna.

Háttér: Mecsek jellemző településviszonyinak sematikus rajza nagyítás, másolat

               M: 35 x 0 x 30

·                    Természetes koksz

·                    Szenes anyag, növényi lenyomatokkal (alsó jura)

·                    Gömbszén

Magyarország kőszénbányászata évszázados elmaradással indult meg a nyugat-európai szénbányászathoz képest. Ennek oka az volt, hogy az ottanihoz képest fejletlen magyar ipart, a mindennapi élet energia szükségletét erdeink fáival sokáig ki tudták elégíteni. A 18. század első harmadára azonban az erdőpusztulás katasztrofálissá vált. A korábban csak kibúvásokból ismert „kőkorom” ipari használata a 18. század közepétől, Mária Terézia uralkodásától követhető nyomon, amelynek békés évtizedei alatt a bécsi kamara iparosító törekvési meghatározóak voltak a birodalomban. Hazánk ehhez elsősorban a nyersanyagot kellett, hogy biztosítson, így az akkor az ipar számára már egyre nélkülözhetetlenebb kőszenet is.  

Háttér: ismeretlen vándorfestő alkotása: Pécs a XIX. század elején nagyítás, másolat

·                    Szénhordó tál

·                    Jelölő kés

·                    Jelölő szeg

·                    Bányamécs 

Magyarázó szöveg:

Mária Terézia 1768. évi rendeletében a kőszén kutatására buzdította alattvalóit A szénlelőhely felfedezése azonban nem volt elég a szén tudatos bányászatához, célszerű használatához. Az ipar fejletlensége, a szállítás, közlekedés nehézségei, a tőkeszegénység egyaránt az ipaszerű bányászat megindulása ellen hatott. 1782-ben II. József rendeletet adott ki a kőszén és más éghető anyagok bejelentésére. Ez a rendelet indította el a Mecsekben az első hivatalos szénkutatást A Baranya megye által Bécsbe küldött jelentésben Pécsvárad mellett, Vasason, Somogy község határában és Pécs határának több pontján szénre utaló nyomokat jelentettek.

Háttér: Mária Terézia rendelete, nagyítás, másolat

·                    Bányászfejsze

·                    Bányászcsákány

·                    Bányász fejtőkalapács nyárssal

Magyarázó szöveg:

1782 és 1806 között számos kisebb-nagyobb uradalmi bánya működött a térségben. A fa ára egyre emelkedett, és ez arra késztette a mesterembereket, a manufaktúrákat, hogy a kőszén használatára rendezkedjenek be. Az uradalmi bányák jelentős mennyiségű kőszenet szállítottak Pestre és Budára. Elsőként a városi birtokon fellelhető kőszén kitermelésére négy pécsi polgár 1803-ban kötött szerződést a várossal, akik kamarai hozzájárulással 25 évre kapták bérbe a területet. Ezt a szerződést a kamara 1804-ben hagyta jóvá, amely dátumot tekintjük a hivatalos bányászat kezdetének.

A pécsi széntelep adottságainak kiaknázásra 1809-ben megalakult az Első Pétsi Szénássó, Tégla, Tserép és Mészégető Árendás Társaság. Az 1810-es években az Észak-Mecsekben, és Komlón is próbálkoztak bányászattal. A kis bányák közül kiemelkedett a Magyar Királyi Pesti Tudományegyetem vasasi kőszénbányája, amelynek szenét főként a Duna-menti városokban értékesítették az iparosok között.

Háttér: manufaktúra belső rajza (metszet) kinagyítva

·                    Bányászcsákány

·                    Jelölőszeg

·                    Jelölőkés

A gőzhajózás jelentőségét felismerve 1829. március 13-án megalakult az Első Duna Gőzhajózási Társaság. Az alapítók közé tartozott többek közt Ferdinánd főherceg, József főherceg, Magyarország nádora, Metternich kancellár, de Andrássy György gróf, Esterházy Pál herceg, Batthyányi Fülöp herceg és a magyar reformkor kiemelkedő alakja, gróf Széchenyi István is. I. Ferenc császár és király 1830. szeptember 1-én kelt oklevelében az osztrák, 1831 áprilisában pedig a magyar Duna szakaszra adott privilégiumot a társaságnak A DGT az 1850-es évekre jelentős hajóparkkal rendelkezett, amely mögött szénbányák, hajóépítő és javító műhelyek dolgoztak.

Háttér: A Társaság hajói a Dunán ( kinagyítva )

            M: 40 x 0 x 15

·                    Fotómásolat az Első Duna Gőzhajózási Társaság részvényeseiről. Előtte üvegre nyomtava a személyek azonosítása   

·                    Az Első Duna Gőzhajózási Táraság privilégium levele, eredetivel megegyező másolat M: 40 x 0 x 20

·                    Az Első Duna Gőzhajózási Társaság érme

·                    Az Első Duna Gőzhajózási Társaság címere

·                    Davy lámpa

·                    Soproni akna-függélyező

Magyarázó szöveg:

Az első modern, európai színvonalú bányászat a térségben a Szenes-hegy oldalában 1852-ben kezdődött a DGT kutatásival. A társaság a 19. század közepétől Pécs környékén nagyarányú terjeszkedésbe kezdett, miután megépítette a Pécs - Mohács közötti vasútvonalat. 1852 és 1923 között az összes Pécs környéki bánya és bányatelek vétel, vagy bérlet útján a DGT művelésébe került. Első aknájuk az 1853-tól működő András-akna volt. 1854-ben bérleti szerződést kötöttek Pécs városával a további bányaművelésre. Bányatelkeinek maximumát 1894-ben érte el. Az Első Duna Gőzhajózási Társaság három egymást kiegészítő gazdasági tevékenysége, hajóépítés, folyami hajózás és bányászat jelentős hasznot eredményezett. A három tevékenység közül a szénbányászat volt a legkiegyensúlyozottabb: a társulat a legjelentősebb hazai feketeszén lelőhelyen működött.

·                    Lapok a Mohács-Pécs vasútvonal építésének levelezéséből (1854) eredetivel megegyező másolat

·                    Linghe-féle teodolit (1860)

·                    Pécs-Vasas akna térképe 1854 eredetivel megegyező másolat

·                    Bányatelek adásvételi szerződése 1859 eredetivel megegyező másolat

·                    Rost - féle szintező (1860)

Az 1880-ban ötvenéves jubileumát ünneplő Első Duna Gőzhajózási Társaság Pécs környéki bányái a legjelentősebb hazai feketeszéntelepek voltak, magas fűtőértékű szénnel. A századfordulón jelentős technikai újítást hozott a villamos energia alkalmazása: 1884-től világításra használták a villamos energiát, 1893-tól pedig már munkagépeket hajtottak vele. Az első pécsi erőmű a Légszeszgyár utcában 1894-ben kezdte meg a működését. Komlón az 1890-es évek elején Engel Adolf pécsi vállalkozó újra indította a bányászatot. A termelés gazdaságosságának lehetőségeit javította, hogy 1896-ban megépült a Komló-Bakóca vasútvonal. Ennek az időszaknak a legjelentősebb bányászati eredménye a 80 méter mély Anna-akna kihajtása volt, amellyel évekre elegendő szénvagyont tártak fel. A komlói bányászat ezzel elindult a valós fejlődés útján.

Háttér: A DGT működési területe (térkép )   nagyítás, másolat

            40 x 0 x 30

·                    A Rücker-aknai gépház jelzőkürtje

·                    Schroll-akna tervei eredetivel megegyező másolat

·                    Kézi szénfúró

·                    A milleneumi kiállítás nagyérmének oklevele eredetivel   megegyező másolat

·                    Süss-féle, Belházy rendszerű busszola (1890)

Ebben a blokkban a Fekete gyémántok c. filmből részletek vetítése 

1912-ben Jičinskў Jaroslav bányamérnök kapott megbízást a DGT bányáinak korszerűsítésére, a tervek elkészítésére. Az 1913 és 1924 közötti években kialakult a magas fokon gépesített, rentábilis bányászat, 1914-ben Pécsújhely határában a DGT nagyteljesítményű erőművet épített fel, melynek  célja a város villamosenergiával való ellátása volt.

1925. április 25-én szentelték fel a Szent István-aknát, a mecseki bányászat egyik legjelentősebb létesítményét, 1927-ben került sor a Széchenyi-akna üzembe helyezésére.

Más vállalkozások is megjelentek a térségben, elsősorban a komlói szénmedence eddig nem művelt területein. 1930-tól Mecsekfalu területén a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (SALGÓ) vásárolt 50 évre szénkiaknázási jogot. Zobák-puszta környékének kiaknázására eredetileg az Esztergom- Szászvári Kőszénbánya Rt. tett kísérletet. A tényleges bányászati jog azonban annak az önálló részvénytársaságnak a birtokába került, amely 1943-ban alakult Pécs – Baranya Kőszénbánya Rt. néven a DGT és a Salgó meghatározó tulajdonlásával.

Háttér: Az újhelyi Erőmű építése ( kinagyított fotó)  nagyítás, másolat

            65 x 0 x 55

·                    a Lőrinc-akna kinagyított fotója, nagyítás

·                    István-aknai mentőállomás fotója, nagyítás

·                    A Szent István akna emlékkönyve

·                    Bányamentő-maszk

·                    Anna akna építése Komlón ( 1898) fotónagyítás

·                    Szent István akna avatásának emléktáblája

·                    Ism. alkotó: Bányászportré ( 1930) fotó

·                    Bányatiszti egyenruha (1930)

      Bányatiszti sapka

·                    Bányatiszti díszkard

·                    Szabolcson ( Ferenc József akna ) épült szénosztályozó és rakodó terve ( 1900-1912) eredetivel megegyező másolat

1938. március 13-val, Anschluss-szal megszűnt az Első Duna Gőzhajózási Társaság önállósága. A fasiszta német nagyvállalat, a Hermann Göring Művek érdekeltségébe került, központja azonban továbbra is Bécsben működött. Ebben az időszakban az 1943-as év termelési eredményi voltak a legkiemelkedőbbek. A háborús időszakra valamennyi üzemben a rablógazdálkodás 1944-re a kincstári bányászat Komlón 300 millió tonna / év termelést ért el. A II. világháború éveiben - tulajdonostól függetlenül – a bányák hadiüzemként működtek.

Háttér: Komlói szénbányák személyzetének kinagyított fotója,  

·                    Dräger mentőkészülék

·                    Benzinlámpa töltő és próbapad

·                    Kötélpálya tartókötél

      ltsz.: 2007.13.1; 14.1, 15.1; 2003.1815.1. M

·                    Akna szállítókötél 

      ltsz.: 2003.1816.1; 1818.1; 1819.1; 1820.1. M 

·                    Bányász (fotó) 1944 nagyítás

·                    Ferenc József ( Béke) akna harangja

A II. világháború után a DGT teljes vertikuma átkerült - jóvátétel fejében - a Magyar - Szovjet Hajózási Részvénytársasághoz, a MESZHART-hoz. Ennek 51 % volt szovjet tulajdon. 1952-ig működött a közös vállalat. Ekkor a Szovjetunió megváltás fejében a Pécs vidéki szovjet tulajdonú bányákat, tartozékaikkal együtt átadta a magyar államnak. 1952. október 1-től a pécsi szénmedence bányászati tevékenységét Pécsi Szénbányák Vállalat néven szervezték újjá. Ezzel a szénbányák kikerültek a termelés és az élet minden szintjét korábban átfogó egységből. Megszűnt a bányavállalat erőműve, átkerült az 1850-es években a DGT által épített Mohács-Pécsi Vasút tulajdonjoga a MÁV-hoz. A brikettgyár önálló üzemként működött tovább. A bányák saját vízellátó hálózata, a kórházak és iskolák, az élelemtárak mind kikerültek a vállalat tulajdonából. A bányák a szolgáltatóból fogyasztóvá váltak.

A komlói bányák államosítása egyszerűbb volt, hiszen ezek korábban is a kincstár tulajdonában voltak. Az államosítás után 1946 októberétől – hasonlóan a Mecsek északi területeinek bányáihoz - a Magyar Állami Szénbányák Rt.-be olvadtak be.

Háttér: A MESZHART Művek bejárata a Széchenyi aknánál nagyítás

·                    Miniszteri biztost kirendelő határozat ( 1946) eredetivel   megegyező másolat

·                    INHAB élesztőkészülék

·                    Metánmérő

·                    Radiometrikus mérőműszer szondával

·                    G-70 típusú metánmérő

·                    Voltmérő

A béke első éveiben a háború alatti kötött gazdálkodás intézményeit és módszereit használta az állam az ország életének újjáindításához. Ebben a periódusban a szénre elemi szükség volt: a szén hiánya bénítóan hatott a lassan meginduló ipari termelésre. Az 1946-ban meghirdetett széncsata hősies erőfeszítései ellenére azonban csak kevés helyen érték el a háború előtti termelés szintjét. Az 1946. augusztus 1-én végrehajtott stabilizáció nemcsak új pénzt, de új árrendszert is hozott. Ebben a szerkezetben, világpiaci áraktól elszakadva a szén árát mesterségesen alacsonyan tartották. A gazdasági, szervezési ellentmondások miatt deficittel küzdő bányák dolgozói gyakran sztrájkoltak. Pécs környékén ebben az időszakban 5 alkalommal álltak le a termeléssel

1947. aug. 1-én az első hároméves tervvel elkezdődött a tervutasításos rendszer. Ez erőteljes fejlesztést írt elő a szénbányászatban, ám ehhez nem biztosították a kiszámítható költségvetési kereteket. A stratégiai jelentőségű szénbányászat még így is jelentős eredményei mögött a beruházások hektikus volta, a termelés túlerőltetése, a szakképzetlen, tapasztalatlan munkaerő kizsákmányolása volt a jellemző. Ez utóbbiak igen nehéz körülmények között, igen sokat dolgoztak. A helyreállítás céljával meghirdetett 3 éves terv 2 év 5 hónap alatt teljesült     

Háttér: „Végrehajtjuk az hároméves tervet” fotó a Mecsek-szabolcsi bányászok élőképéről (1948) nagyítás

      Ism. alkotó: Bányakovács és katona ( kisplasztika )

·                    Bányamentő készülék

·                    Peroxidos menekülőkészülék nyitott állapotban

·                    Platty György: Pihenőhely / olaj-vászon /

·                    Mérőcsavarok

      ltsz.: 2003.1360.1. - 1362.1. M

·                    Neuhofer függőkompasz

A hidegháború éveiben a fejlesztés fő iránya a nehézipar, a bányászat és a kohászat volt. Ebben az időszakban a magyar ipar szerkezete radikálisan megváltozott. A mecseki szénbányászatot más szénbányáknál jobban érintették a minden korábbi fejlesztést felülíró elképzelések. Komlón a korszak legnagyobb bányászati fejlesztése zajlott 1948-tól. Mivel a komlói szén jól kokszolható volt, ezért a Dunai Vasmű kokszén bázisaként kezdték el a fejlesztést, több lépcsőben.  

A komlói fejlesztések eredményeként 300 %-os növekedést mutatott az itteni bányászat termelékenysége. Megváltoztak a komlói bányák működési és szervezeti formái is. Az eredetileg kincstári tulajdonú bányák üzemei 1953-tól beolvadtak a frissen létrehozott Komlói Szénbányászati Trösztbe.

Magyarázó szöveg:

A Pécs környéki bányák fejlesztése korántsem volt ilyen látványos. A 130%-os fejlesztés, s a korábban félbe maradt rekonstrukció befejezése nem volt összehasonlítható nagyságrendű a komlói fejlesztésekkel. 1949 és 1954 között a magyar szénbányászat termelési eredményei 86%-al nőttek. Ebben az eredményben része volt annak, hogy nőtt a bányászatban foglalkoztatottak száma, s látszólag része volt a sztahanovista mozgalomnak is, amely 1949-ben elérte hazánkat. A valóságban a teljesítmény-növekedés mögött az húzódott, hogy csak a termelésre fordítottak a figyelmet, s minden, ami a kutatásokat, fejlesztéseket tervszerűen szolgálta volna háttérbe szorult. Ez a fajta rövidtávú gondolkodás a bányászatban veszélyes, hiszen a jövendő bányászatának az esélyeit rontja. A bányászat feszített teljesítményei ellenére a szénhiány állandó fenyegetettséget jelentett a magyar gazdaságban. Az energiaigényes túlerőltetett ipari fejlesztések szénnel való ellátása egyre lehetetlenebb feladatnak tűnt.

1956 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy az ország szénnel való ellátása stratégiai kérdéssé vált. Akkor is, s a forradalom hónapjaiban is a bányászok erejükön fölül teljesítettek, hogy a legfontosabb fogyasztók szénhez jussanak. 1957 februárjában a kormány elismerve a szénbányászat gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepét, számos juttatással, kedvezménnyel próbálta meg mielőbb normalizálni a bányák működését.

Háttér: Az első koksz irányvonat kifut Komlóról (1956) fotó, nagyítás

·                    Bányatűzben összeégett biztosítási elemek

·                    Fejtőkalapács nyárssal

·                    Bányatelefon

·                    Metánmérő

·                    Bobak 

·                    Bányász díszegyenruha az ötvenes évekből

      Bányász tányérsapka

A blokkhoz csatlakozva a KBM tulajdonában lévő korabeli bányásztémájú játékfilmek vetítése.

·                    Aki másnak palát ás (1955),

·                    Az öreg csille meséje (1953),

·                    Jó szerencsét (1957)

A pécsi fejlesztések az ország más vidékeihez képest késve indultak meg. Ennek oka az volt, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló kutatásokat és erőforrásokat más területen, elsősorban Komlón kötötték le.

Magyarázó szöveg:

Komlón, az 1948-ban megindult bányaépítés eredményeként 1953-tól két, 1954-től már négy új, illetve rekonstruált bányaüzem termelt. Ezek termelése 1961-re megnégyszereződött. A mecseki szénmedence termelésének 47 %-át már a komlói üzemek produkálták. A mecseki szénmedencében végrehajtott jelentős fejlesztések ellenére az országban meglévő szénhiány további bányanyitásokat tett szükségessé. Megteremtődtek az üzemi koncentráció alapjai. Ebben az évtizedben a mecseki szénbányászat kiemelkedően jó eredményt produkált. A legeredményesebb év az 1965-ös volt. A periódus újabb szervezeti váltást is hozott: A Mecseki Szénbányászati Tröszt 1967-től Mecseki Szénbányák néven működött tovább.

Háttér: Enteriőr fotó kinagyítva egy korabeli földalatti munkahelyről

·                    Bányászcsákány ( kétágú)

·                    Kobak

·                    Szintezőműszer MOM

      M: 16 x 9,5 x 12

·                    Fejtőkalapács nyárssal

Az 1960-as évek közepén, igaz késéssel, de a magyar szénbányászat is szembesült azzal a helyzettel, hogy a viszonylag olcsó szénhidrogén kiszoríthatja a szilárd energiahordozókat a piacról. Az 1970-es évek elejére a verseny a szénhidrogének javára látszott eldőlni. Megkezdődtek, ha nem is a mecseki medencében a bányabezárások.

1973-as évi kőolajár robbanás azonban a kokszolható mecseki szenet ismét felértékelte. A kokszolható szenű mecseki medence bányáit a fejlesztendő bányák közé sorolták.

Magyarázó szöveg:

Az Állami Tervbizottság olyan gazdaságpolitikai döntést hozott, hogy 1990-re a hazai kokszolható szénkoncentrátum termelését radikálisan emelni kell. Többéves előkészítés előzte, meg az ún „liász” program beindítását, amelynek fő eleme a termelő kapacitások korszerűsítése mellett a bányászati és szénelőkészítő technológiák fejlesztése és a munkaerő megtartása volt. A program nem tartalmazott új bányanyitást. A program két éves késéssel, 1982-ben indult el a megvalósítás útján. Annak ellenére, hogy a program számos pontja – elsősorban a termelés korszerűsítése, a szénelőkészítési technológia átalakítása – ha késéssel is – de megvalósult – voltak a programnak olyan elemei, ahol nem sikerült a kitűzött cél elérése. A leglátványosabb kudarc a munkaerő megtartásának területén következett be. A vállalat mutatói egyre romló tendenciát mutattak. 1986-ban a veszteséges vállalati gazdálkodás miatt megindult a szanálási eljárás. 1988-ban leállították a fejlesztési programot. Ezzel a mecseki szénbányászat utolsó esélye veszett el, maradt az idejét múlt termelési mód, és mementóként a félbeszakadt fejlesztés üzemen kívül helyezett létesítményei.

Háttér: Bányában közlekedő vonat véglámpája, nagyítás

·                    MSA típusú metánmérő

·                    Villamos fejlámpa

·                    Böhler szénfúrógép

·                    TH csavarozó

·                    Omlasztó lámpa  

1989-től felbomlott a hazai szénpiac. A mecseki szén három fő fogyasztója is vagy teljesen elfordult, vagy csak kisebb mértékben vásárolt a Mecseki Szénbányáktól. Első lépésként a Magyar Villamos Művek Pécsi Hőerőmű Vállalata, amely az egyik legnagyobb fogyasztó volt, nehézségeket támasztott a szén átvételében. A második csapást a mecseki bányászatra a Dunai Vasmű azon döntése jelentette, amely szerint a mecseki kokszolható szén helyett olcsóbb szénimportra áll át. Ezzel eldőlt a pécsújhegyi szénmosó sorsa, le kellett állítani. A brikett piacon is a kereslet csökkenése miatt visszaszorult a bányavállalat. A piacvesztés végzetesen rendítette meg a szocialista nagyvállalatot. 1991-ben csődeljárást kezdeményezett a vállalat önmaga ellen.

1991. október 8-án megkezdődött a Mecseki Szénbányák felszámolási eljárása. A szerkezetátalakítást szabályozó kormányhatározat szerint a Komlói Bányaüzem működését 2000-ig biztosították. A program szerint 1992 és 2000 között 13 aknát, 2 külfejtést, 13 meddőhányót szüntettek meg. A felszámolás nyomán közel 7.500 ember munkahelye szűnt meg.

Háttér: Bányabezárások elleni demonstráció (fotónagyítás)

·                    Az utolsó csille (fotó)

·                    Lézerkitűző LFG-1

·                    Bányamentő készülék

·                    Sújtólégbiztos világítótest

·                    Rádiótelefon, földalatti

A radioaktív anyagok kutatása Magyarországon 1944-ben kezdődött meg. A terepi kutatások 1947-ben indultak el Dr. Szalay Sándor irányításával. A Mecsek lelőhely kutatása 1953-ban Kővágószőlős határában végzett munkálatokkal indult, ahol jelentős aktivitásokat észleltek. A Minisztertanács határozatával 1955. június 1-i hatállyal létrehozták a Bauxitbánya Vállalat fedőnévvel az első hazai uránbányászati vállalatot. 1956-ban megindultak a bányászati beruházások.

Az 1956-os forradalom után 1957-ben indult újra a bányászat, az ekkorra már magyar szakemberek vezette vállalat új neve: Pécsi Uránbánya Vállalat lett. 1958-ban elindult az első uránszállítmány a Szovjetunióba1964-ben elkészült az ércdúsítómű. A vállalat neve Mecseki Ércbányászati Vállalat lett.

Magyarázó szöveg:

A Mecseki Ércbányászati Vállalat alapvető tevékenységi köre az uránérc termelése és feldolgozása volt, amely számos melléktevékenységet is eredményezett. Az uránbányászatban foglalkoztatottak száma 1980-ig egyre emelkedett. Ebben az évben 7.188 fő dolgozott a bányában. 1990-re ez a szám 4.731 főre csökkent.

A Mecsekben megkutatott ércvagyon még évtizedekre kielégítette volna a Paksi Atomerőmű fűtőanyag szükségletét, ám a termelés egyre növekvő önköltségét nem követte az urán ára. A vállalat csak folyamatos állami támogatással tudott működni. 1989-ben a Minisztertanács – mérlegelve a hazai urántermelés helyzetét - határozatot hozott a termelés megszüntetéséről, a bánya bezárásáról. A gazdasági racionalitás felé átalakuló környezetben a továbbra is veszteséges gazdálkodású uránbányával kapcsolatban végső elhatározásra jutott az ország vezetése. 1994-ben a kormány úgy határozott, hogy 1997. december 31-ig a megkutatott és feltárt ércvagyont ki kell termelni, ám tovább a bányászat és az ércfeldolgozás nem folytatódhat.

A magyar uránbányászatot gazdaságtalanná tették ugyan az alacsony tartalmú uránérc, s a mélyművelési bányászattal együtt járó magas művelési költségek, de a legfiatalabb magyar ércbányászati ág jelentős technológiai, művelési és feldolgozási megoldásokat hagyott a magyar bányászatra    

Háttér: Uránkutatások térképe másolat, nagyítás

·                    Kővágószőlősi ércből előállított hazai uránoxid (1952)

·                    Az első, magyarországi szénből kivont uránoxid (1951)

·                    Radiometrikus mérőműszer szondával

·                    Sugárzásmérő műszer

·                    Homokkő fúrómag 

A bányászat fejlődése alapvetően változtatta meg Pécs és környékének arculatát. 1857-ben 17.000 lakosa volt a városnak, ez a szám 1900-ra 43.000-re emelkedett. Az első időszakban a szakképzett bányászok a királyi Magyarország, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia más vidékeiről jöttek. 1852 és 1925 között 11.208 fő volt külföldi illetékességű a társaság pécsi bányáinál. Ezek 61 % -a szláv nyelvterületről, leginkább Morvaországból, Krajnából, Csehországból jött ide dolgozni. A németnek, mint közös nyelvnek, s egyben a nagyszámú német nyelvű bevándorló nyelvének a használata a munkahelyeken és a napi életben is jellemző volt. 

Magyarázó szöveg:

Az Első Duna Gőzhajózási Társaság a bányászok letelepítésre 1894-ig két nagy munkáskolóniát épített fel Pécsbányatelepen és Szabolcsban. Ezt további 12 kisebb telep követte, összesen 1.200 lakás készült el. 1944/45 fordulóján a DGT 651 lakóépületet hagyott hátra 2.335 lakással, amelyek komfortfokozata ugyan jelentős eltérést mutat, de legalább a vállalatnál dolgozók számára biztos hajlékot jelentett. A kolóniák lakóinak élete a bánya szabta keretek között mozgott. Annak pontos körülményeit ház-, élelemtári stb. szabályzatban rögzítették, amely tükröz szigort és stabilitást is. A bányászok a lakóházak melletti élelemtárakban szerezhették be a napi élelmiszerüket. Az élelmiszertáron kívül működött a telepeken hentes, mészáros, füstölő és malom. Bérlőik a vállalattal kötöttek szerződést. A vállalat főkegyúri jogánál fogva támogatta a hitéletet, az egyházi tevékenységet is. A kolóniákon épített iskolákban tanulhattak a gyerekeik, s az ottani orvosi rendelőkben gyógyították őket. A bányavállalat legényotthonokat, kórházat is működtetett.

Háttér: Újhelyi bányászlakások (kinagyított fotó)

·                    Kétszobás munkáslakás alaprajza, eredetivel megegyező másolat

·                    Zydai Brenner Nándor: Bányászok (olaj, vászon)

·                    Platty György: Bányászok (olaj, vászon)

·                    Kucs Béla: Bányász (kisplasztika) 

A szociális gondoskodás bányászatban ismert formája a Társláda, a Bruderlade, amely már a középkor végétől ismert formája a bányászok biztosítási alapú ellátásának. A munkáltatók és munkavállalók közös befizetésével működő társpénztár, vagy „Társláda” szervezését az 1854-es pátens kötelezővé is tette a bányák számára.

A DGT bányáinak társpénztári alapszabálya szerint minden állandó tag, vele közös háztartásba élő feleség és gyerek ingyenes gyógykezelést, valamint gyógyszert kapott. A nyugdíj igénybevételéhez 10 év teljes szolgálati év kellett. A bánya tulajdonosai azonban azt is fontos feladatuknak tekintették, hogy az oktatási és művelődési intézményeket hozzanak létre és működtessék azt. A bányatelepek iskoláiban az oktatás ingyenes volt, s az ott tanulók ingyenesen kapták a tanszereket, könyveket is a fenntartó vállalattól. Az iskolákban kölcsönkönyvtárak is működtek. A többlépcsős oktatási forma ingyenességével a szükséges munkáskezet, a lojális és képzett bányászt biztosította a vállalat számára. Az 1921-es Testnevelési Törvény előírásainak megfelelően a vállalati sportélet feltételeit is megteremtették sportpályák építésével. Támogatták a hazafias nevelést, a levente mozgalmat, a Szent Borbála cserkészcsapatot.

Háttér: Az Első Duna Gőzhajózási Társaság kórháza (fotó) nagyítás

·                    Bányász zenekari díszegyenruha

·                    Dalosverseny díja ( DGT 1934 ) serleg

·                    Bányász dalárda alapító okirata ( 1920) 

·                    A Polgári Lövészegylet díja a bányászok csapatának (1930), serleg

·                    Pécsbánya mentőcsapata ( fotó)

Pécsre, Komlóra és a környék bányászattal foglalkozó településeire rányomta a bélyegét a bányászat. Pécs fejlődésének már 1945 előtt egyik motorja volt a teljes városrészeket felépítő, szociális és oktatási feladatokat átvállaló Duna Gőzhajózási Társaság. Nem volt ez másként a II. világháborút követő évtizedekben sem. A pécsi szénbányászat mellett azonban két igen markáns szereplője volt ennek a fejlődésnek: az 1947 után robbanásszerű fejlődésen áteső komlói bányászat és a Mecsek nyugati lejtőin kialakuló uránbányászat. Jellemzően az ipari beruházásokkal párhuzamosan indultak meg a lakás és szociális célú beruházások itt is. Komlón szinte egy új város, Pécsen az uránbányászoknak új városrész épült. Ez utóbbi építését 1955-ben Minisztertanácsi döntés határozta el. A bányavállalatok sok ponton kapcsolódtak a bányásztársadalmat befogadó települések életébe. Művészetet, sportéletet, tudományos fejlesztést, kulturális programokat szerveztek, támogattak.

Háttér: fotómontázs az alábbi képekből: 

Bányászkolónia utcaképe, nagyítás

            M: 100 x 0 x 70

Komló a 60-as években ( fotó) nagyítás

            M: 140x0x100 és 65x0x50

Uránváros ( légifotó )

Tárgy:

·                    Gradwohl János : A 200 éves mecseki szénbányászat tiszteletére

Jó szerencsét!

A kiállítótérben külön hatszög alakú, körüljárható hasábon a térség széntermelésének grafikonjai:

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről     

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről      

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről       

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről       

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről        

·                    Kimutatás a Pécs vidéki széntermelésről        

·                    Bányakovács című szobor (Zsolnay pirogránit)

ltsz.: 2003.828.1.M

·                    A Szent Borbála zászló (nagyméretű, külön vitrinben)

·                    Szent Borbála, a bányászok védőszentje (Zsolnay)