|
Az állandó kiállítás első tematikus blokkja bányászatunk művészeti emlékeinek bemutatása, válogatás. A lépcsőház fordulójában a bányásztémájú kortárs magyar képzőművészet egyik reprezentásának, Gáspár Sándor festőművésznek nagyméretű alkotása látható, "A dorogi szén megtalálása". Gáspár a magyar szénbányászat avatott festője, aki maga is dolgozott a dorogi bányában. Képzőművészeti tanulmányait Budapesten végezte, mestere Pór Bertalan volt. Múzeumunk 56 db képből álló sorozatát őrzi, mely a dorogi szénbányászat történetét dolgozza fel. A ciklus nyitóképe a lépcsőfordulóban látható nagyméretű alkotás.
Gépesített szénbányászat Magyarországon 1950-2000. Oroszlány XX-as akna.
Alig egy évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány város határát, mára csak a távolabb elhelyezkedő Márkushegyi Szénbánya kerülte el a bezárást. A múltra emlékeztető létesítmények szépen lassan eltűnnek e tájról, ezért is szerencsés, hogy a Vértesi Hőerőmű Részvénytársaság gondot fordított egy jellemző épület csoport megőrzésére, illetve múzeumi célzatú hasznosítására. Ily módon került a Központi Bányászati Múzeum kezelésébe a XX-as aknaüzem szállítóaknája és annak környezete. Az Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény néven megnyílt ipari skanzen Oroszlány külterületén, a majki kamalduli remeteség közelében, egy kisebb erdőség szélén található. (Megközelíthető gépkocsival Oroszlány és a remeteség irányából is.) A skanzen épületei és berendezései eredeti állapotukban mutatják be egy modern bányaüzem felszíni létesítményeit, illetve működését. Az aknaüzem felújítása mellett, a bányák bezárása során ide gyűjtötték össze a szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit is. Egyúttal egy földalatti kiállítótér kialakítására is sor került. A kiállítás felépítése A skanzen három fő objektuma köré csoportosítottuk az ugyancsak három részre tagolódó kiállítást, alábbiakban ebből olvashatnak egy kis ízelítőt:
I. A bejárattól balra fekvő üzemi épület falánál egy kis emlékhely fogadja a látogatót. Az itt található emléktáblák emlékeztetnek a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra. Az épületbe lépve az első kiállítási egységen haladhatunk végig, mely az 1937-ben megindult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést. Itt tekinthetők meg a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, illetve műszerei. Bányász szerszámok, munka- és díszruhák, az 1945-ben alakult – s a bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvós zenekar relikviái is. Eredeti funkciójából a diszpécserközpont, illetve a bányamesteri- és a felügyeleti iroda berendezését őrzi az épület.
II. Az épületből kilépve balra sorakoznak a hazai bányagépgyártás büszkeségei, az úgynevezett „F” gépek. Ezeket a lánctalpas vágathajtó-gépeket az 50-es évek végétől – a magyar célokra kevésbé használható szovjet gépek felváltására – fejlesztették ki a magyar mérnökök. A látványos gépezetek mellett még számos berendezés, illetve az eredeti sínhálózaton álló csille típus és mozdony mutatja be a földalatti munka segéd berendezéseit. Tovább haladva a skanzen leglátványosabb, központi épületéhez, az aknatoronyhoz és a gépházhoz érünk. Utóbbiakban is eredeti helyükön találjuk a csillék függőleges szállítását szolgáló aknagépet (vitlát), illetve kast (speciális liftet). Az üzemeltetés során felszínre kerülő szenes csillék kötélpályán jutottak el a felhasználó erőműhöz, a csillék feladó állomása, illetve a kötélpálya néhány oszlopa szintén megtekinthető.
III. Sajnálatos módon a bánya föld alatti szintjeinek bemutatására nem volt lehetőség, a bezárt bányákat biztonsági okokból tömedékelni kell, bejáratukat pedig lezárják. Ennek hiányát oldja meg a külön e célra épített mintatáró, melyben valósághűen imitálták a bányabeli viszonyokat. Egy izgalmas földalatti séta keretében sűrítve ismerhetjük meg a különböző biztonsági berendezéseket, melyek az omlások elkerülését, és a bányászok munkavégzését segítik. Egyúttal számos egyéb földalatti problémáról például a szellőztetés-, a robbanásveszély leküzdése-, világítás kérdésének megoldásáról, illetve magáról a szénfejtés módszereiről is képet kaphatunk itt. Az Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény felnőttnek és gyermeknek egyaránt látványos programot ígér.
 
A XX. század Magyarországán nagy reményeket fűztek a gépgyártást, mindenekelőtt a repülőgépgyártást forradalmasító, új minden addiginál könnyebb fém, az alumínium alapanyagául szolgáló ásvány, a bauxit bányászatához. A Dunántúli-középhegységben az első világháború idejétől bányászták előbb külszínen, majd a föld alatt is a bauxitot. Néhány éve a régió ipari útjain autózó még mindenütt bauxitportól vöröslő aszfalttal és növényzettel találkozhatott. Máig működik földalatti bauxitbánya hazánkban, viszont a hazai készletek már messze nem olyan jelentősek mint néhány évtizede. A külfejtéses bányászat nagymértékben átformálta a hegyvidék arculatát, a teraszos fejtések hatalmas krátereket vágtak a hegyek oldalába, s a Marséhoz hasonló tájat hoztak így létre. Napjainkban folyik e természeten ejtett sebek begyógyítása, s a vöröslő fejtésoldalakat ismét a növényzet foglalja el. Ebből adódóan ma már kuriózumnak számít egy-egy ilyen felhagyott bánya. Ilyen külfejtés található Gánt Bányatelepen a Bagoly-hegy oldalában, melynek peremén, néhány méterre a Gánt felé vezető közúttól található a Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás. (A múzeum előtt parkoló, pihenőhely és illemhely is szolgálja a látogatók kényelmét.) A kis múzeum a lehető legátélhetőbb és legátfogóbb módon a föld alatt, illetve felett mutatja be a magyar bauxitbányászat történetét 1914-től az 1990-es évekig terjedően. A kiállítás felépítése
I. A múzeumhoz érkezők először a múzeum-táró előtt kialakított szabadtéri kiállítást tekinthetik meg, melyhez csodálatos hátteret biztosít a kerítéstől néhány méterre kezdődő óriási külfejtés látványa. A szabadtéren kiállított szállítóeszközök többségét pontosan ilyen helyszíneken alkalmazták. Ennél fogva a ló és gép vontatta csilléket, illetve az ugyancsak itt megtekinthető gőzmozdonyt (amit a rajta lévő jókora névtábla szerint Imrének hívtak üzemeltetői) bárki el tudja képzelni működés közben. De a föld alatti szállítás eszközei is helyet kaptak itt, mint például a 30-as években épített GANZ villanymozdony és a hozzá kapcsolt személyszállításra használt úgynevezett „népes” kocsik, melyek kis méretüknél fogva is érdekes látványt nyújtanak.
II. Belépve a múzeum céljaira kialakított földalatti kiállítótérbe fényképekkel és ábrákkal illusztrált poszterekről ismerhetjük meg az európai és a hazai, illetve magának az 1926-ban megindult gánti bauxitbányászatnak a történetét. Már e történeti áttekintető séta során is úgy érezhetjük, hogy egy valós bányában járunk, hiszen a kapuíves szelvényű „alagút” falai pontosan úgy vannak omlás ellen biztosítva, mint egy mélyművelésű bányáé. A szintén bányabiztonsági szempontokat szolgáló légajtón átlépve a következő, a bányaművelés történetét bemutató részbe jutunk.
III. Itt már igazi bányabeli körülményekkel találkozhatunk. A járat elején a kézi erővel végzettől-, a teljesen gépesített fejtésig tekinthetjük végig a különböző munkaeszközöket. Ezt követően pedig élethű munkahelyeken figyelhetjük meg hogyan is zajlott a gyakorlati munka és annak kiszolgálása biztosítása, illetve a lefejtett bauxit bányabeli szállítása. A laikus látogató biztosan meglepődik majd, hogy a városi forgalomból jól ismert IFA „MULTICAR” típusú kisteherautóval is találkozik, hiszen a bauxitbányák kisebb biztonsági kockázattal működtek, mint mondjuk a szénbányák, így ott benzin üzemű járművek is dolgozhattak. A 100 méter hosszú múzeum-táró végén ismét egy kis történeti rész található, végül egy újabb légajtón hagyható el a kiállítás, melyből a parkolóhoz jut a kedves látogató. A műszaki látnivalók után javasoljuk a külfejtés egyedülálló geológiai tanösvényének végigjárását is, mely remek kiegészítő program.
  
Földalatti Bányászati Kiállítás
A Mecseki Bányászati Múzeum Földalatti Bányászati Múzeuma 1981-ben nyílt meg Pécs belvárosában, az egykori bortároló pincerendszer egy részében. Lejárata a város híres múzeum utcájában, a Káptalan utcában, a Vasarely-kiállítás udvarán van. A 20 méter mély, 400 méter hosszú és 1050 m² alapterületű „belvárosi bánya” a régió 1990-es években megszűnt szén- és uránbányászatának tárgyi emlékeit mutatja be. A kiállítás 2004-től a Központi Bányászati Múzeum fenntartásában működik. A több, egymás alatti szinten elhelyezkedő kiállítótérbe érve a látogatót ásvány- és földtani ismertető fogadja, kiegészülve a régió kőszén- és ércelőfordulásainak, ásványainak bemutatásával. A vitrinekben a bányákban használt világító- és mérőeszközöket, a szellőztetés berendezésit mutatjuk be. Mellettük a szénjövesztés /szénfejtés/, a kőzetbontás régi szerszámait helyeztük el, a bányák biztonságát szolgáló anyagok társaságában. Látható itt szénfúró, csákány, bányászkapa, kézi működtetésű szellőztető, sűrített levegős fejtőkalapács, robbantógép. A következő szint lejtős vágaton át közelíthető meg. A vágat hosszában számos, a szénbányászatban használt szállítási eszköz és módszer figyelhető meg. Szénnel teli csille, a lejtős terepen a csille visszagurulását megakadályozó bikafa és a lanovka, vagyis függőszékes személyszállító is kiállításra került. A legalsó - és legtágasabb szint - a Pécsett korábban működött, bányászattal kapcsolatos üzemek, technológiák főbb jellemzőit tárja a látogatók elé. A bányák megnyitását, üzemszerű működését az aknamélyítés folyamatában készítették elő. Leérve a lejtős vágat aljára a szellőztető akna alján ennek a technológiának látják a legjellegzetesebb „tárgyát”: a bödönyt. Ez nem más, mint egy személy és anyagszállításra egyaránt használt vasból készült „fazék”. A szénbányászat hagyományos és modern munkagépeit, berendezéseit láthatják a következő részén a kiállításnak: a fa ácsolattól a modern acéltámokig. A számos bányabiztosítási módszeren túl különféle fejtőkalapácsokat, fúró berendezéseket, csilléket is kiállítottunk. A modern kori szénbányát idézi meg a sújtólégbiztos bányamozdony. Az évszázados történetű szénbányászat fennmaradt emlékei között egyaránt fennmaradtak nagyon régi, vagy a saját korukban rendkívül modernnek számító tárgyak, berendezések. A 20. század közepén megindult hazai uránbányászat eszközei azonban még a mai szemmel nézve is korszerűnek számítanak. Itt azt, hogy a bányák ne omoljanak be, már fémtámokkal, s a mindennapi életben az omlékony sziklák biztosítására is használt hálóbiztosítással érték el. Mindkét megoldást láthatják kiállításunkon. Hasonlóan korszerűek és modernnek voltak a bányákban használt, s itt kiállított fúrókocsik, akkumulátoros bányamozdonyok is.
 
|
