Kedvcsináló
 
Gyermekeknek szánt múzeumpedagógiai foglalkoztató terünk bemutatására legkézenfekvőbb kiállításvezetőnket elolvasni:
Köszöntjük a kedves látogatót az „Élménybányában”. Foglalkoztató- és játszóterünket 6-12 éves korú gyermekeknek ajánljuk. A létesítmény célja a bányászat megismertetése az általános iskolás korosztállyal.
Az „Élménybánya” négy fő részre bontható: fogadótér, bányajárat, foglalkoztatótér és gépterem.
A fogadótér a mélybejutás élményét adva vezeti be a látogatót a bányáknak a felszínitől eltérő hangulatába. Hogy mindezt jobban átérezzék a gyerekek, védősisakot, úgynevezett kobakot és fejlámpát kapnak. A még teljesebb ráhangolódást egy kisfilm is segíti, melyet a jobbra nyíló mozi helyiségben tekinthet meg a közönség. A film az utolsó hazai mélyművelésű bányában, Márkushegyen készült, és egy bányajárást rögzít, a leszállástól a feljövetelig.
Miután képet kaptunk a bányabeli körülményekről, lehetőség nyílik egy-egy bányász bőrébe bújni egy emlékfotó erejéig.
A ráhangolódást követően beléphetünk a bányajáratba. A bányabelsőt imitáló folyosót élethű világítás és ácsolat kíséri. Az eltérő magasságok megengedik, hogy ne csak a felnőttek, de a gyermekek is átélhessék a szűkülő tér élményét. A járatból két helyen is kiléphetünk jobbra, ahol két animációs henger idézi meg a korai rajzfilmek eszközeivel a szén útját, a fejtéstől az erőműig.
Továbbhaladva a Foglalkoztató-térbe érünk, ahol mód nyílik kiscsoportos foglalkozások megtartására, de a nem szervezetten érkező látogató csoportok önállóan is kellő ismereteket szerezhetnek az itt elhelyezett játékok segítségével. Rendelkezésre áll az óriás Puzzle, a kirakó, illetve a falon látható információs táblák, melyek a bányászat célját és módjait mutatják be közérthető formában.
A következő terembe egy csillepályán át jutunk, mely ötvözete a valóságos történelmi csilléknek és szem előtt tartja a gyermekek biztonságát is. A pályán haladva a falon a földalatti szállítás fejlődésének képei elevenednek meg.
A nagyterembe lépve egy hatalmas gépezet foglalja el látómezőnket. Ez egy reneszánsz vízemelőgép leegyszerűsített, de életnagyságú modellje. Mielőtt használatba vennénk, tekintsünk balra itt két falfülkét találunk. Az egyikben aknabelső imitáció, míg a másikban dörzsifal vár ránk. A bányafalba elhelyezett bronzplakettek egy-egy jellemző bányászszerszámot, vagy épületet ábrázolnak.
A bányagép egy vederkerekes vízemelő mintájára készült. Nálunk nem vizet, hanem görgőket emel. S ami a legfőbb, maguk a gyerekek működethetik. Játékra ad lehetőséget a két fújtató. A bányák mélyén futó járatokban könnyen megült a levegő, nem is beszélve a föld rétegeiben megbúvó mérgező és robbanásveszélyes gázokról, melyek egytől egyig a bányászok életét veszélyeztették. A földalatti munka biztonságát elősegítő szellőztető berendezések kezdetleges formái voltak a fújtatók. Itt most kis labdákat lehet reptetni a látogató által létrehozott sűrített levegővel. Az győz, aki magasabbra repíti labdáját.
A bányajárás lezárására szolgál a „bányatelefon”, ami szellemi vetélkedőre hívja a gyermekeket. A kagylóban eldöntendő-kérdések hangoznak el a bányajárás során szerezhető ismeretekre építve. Válaszadásra két gomb (A-B) ad módot. Rossz válasz esetén sem kell csüggedni, mert a kérdések nehézségi szintje csökken, a cél öt jó válasz adása.
A pince elhagyása előtt egy szimbolikus tárggyal, a lármafával (vagy klopacskával) találkoznak a gyermekek. Ez a kopogtatásra kongó hangot adó megfúrt fahasáb végig kísérte a bányásztelepülések életét. Ezzel jelezték a munka kezdetét, végét, születést és halált, megszólaltatták ünnepeken, szomorú eseményekkor. Megszólaltatása a bányajárásnak is méltó befejezése.
 
Jó szerencsét!
 
Szerk.: Schuller Balázs
2008. november 28.
Illusztrációk:
Meghívó előlap - Halácsi Katalin és Juhász Márton
Fotók: Németh Péter